Ortopédiai rozsdamentes szintetikus külső rögzítő

Mi a külső fixáció?

OrtopédiaiKülső rögzítésegy speciális ortopédiai technika, amelyet a törött csontok vagy ízületek testen kívüli stabilizálására és megtámasztására használnak.Külső rögzítés készletkülönösen akkor hatékony, ha a belső rögzítő módszerek, például acéllemezek és csavarok nem alkalmazhatók a sérülés jellege, a beteg általános egészségi állapota vagy az érintett területtel való gyakori érintkezés szükségessége miatt.

Megértéskülső rögzítésrendszer
Egykülső rögzítőeszközrudakból, csapokból és kapcsokból áll, amelyek a bőrön keresztül rögzülnek a csonthoz. Ez a külső eszköz a helyén tartja a törést, a gyógyulás során megfelelően igazítva és stabilan tartva azt. A külső rögzítők általában könnyű anyagokból, például alumíniumból vagy szénszálból készülnek, könnyen kezelhetők és szükség szerint állíthatók.

A fő összetevőikülső rögzítés az ortopédiábantűket vagy csavarokat, összekötő rudakat, fogókat stb. tartalmazhatnak

Alkalmazásakülső rögzítésrendszer
A külső rögzítést gyakran alkalmazzák különféle ortopédiai esetekben, beleértve:
Törések: Különösen hasznos összetett törések esetén, például a medence-, sípcsont- vagy combcsonttörések esetén, amelyek nem feltétlenül alkalmasak hagyományos belső rögzítésre.
Fertőzéskezelés: Nyílt törések vagy fertőzésveszélyes helyzetek esetén a külső rögzítés megkönnyíti a sebhez való hozzáférést a tisztítás és a kezelés érdekében.
Csonthosszabbítás: Külső rögzítők alkalmazhatók a csontok meghosszabbítására irányuló eljárásokban, például a disztrakciós oszteogenezisben, amelynek során a csontokat fokozatosan széthúzzák az új csontok növekedésének ösztönzése érdekében.
Ízületi stabilizáció: Súlyos ízületi sérülések esetén a külső rögzítés stabilitást biztosíthat, miközben bizonyos mértékű mozgást tesz lehetővé.

Számos előnye van a használatánakortopédiai külső rögzítőkezelésben:
Minimálisan invazív: Mivel akülső orvosirögzítőKülsőleg alkalmazva kisebb kárt okoz a környező szövetekben a belső rögzítési módszerekhez képest.
Állíthatóság: Akülső rögzítő ortopédiaia műtét után módosítható a beteg állapotában bekövetkezett változásokhoz igazodva, vagy az igazítási problémák korrigálása érdekében.
Csökkentett fertőzésveszély: A műtéti terület hozzáférhetőségének megőrzésével az egészségügyi szolgáltatók hatékonyabban tudják monitorozni és kezelni a lehetséges fertőzéseket.
Rehabilitáció elősegítése: A betegek általában gyorsabban elkezdhetik a rehabilitációs gyakorlatokat külső fixációval, mivel ez a módszer bizonyos fokú mobilitást tesz lehetővé a stabilitás megtartásán túl.