● Elsődleges mesterséges csípőprotézis
● Proximális combcsont deformitás
● Proximális combcsonttörés
● A proximális combcsont oszteoszklerózisa
● Proximális combcsont-veszteség
● Csípőízületi protézis revíziója
● Periprotetikus combcsonttörések
● Protézis kilazulás
● A fertőzések a csere után kontroll alatt állnak
A teljes csípőprotézis beültetés (THA) egy sebészeti beavatkozás, amelynek célja a beteg mobilitásának javítása és a fájdalom csökkentése a sérült csípőízület mesterséges komponensekkel való pótlásával. Általában akkor végzik, ha elegendő egészséges csont áll rendelkezésre az implantátumok megtámasztásához és stabilizálásához. A THA-t olyan betegeknek ajánlják, akik súlyos csípőízületi fájdalomban és/vagy olyan állapotok okozta rokkantságban szenvednek, mint az osteoarthritis, traumás ízületi gyulladás, reumatoid artritisz és veleszületett csípő diszplázia. Javallt továbbá a combfej avaszkuláris nekrózisa, a combfej vagy -nyak akut traumás törései, korábbi sikertelen csípőműtétek és bizonyos ankylosis esetek esetén. A hemi-csípőprotézis beültetés ezzel szemben egy olyan sebészeti lehetőség, amely azoknak a betegeknek alkalmas, akiknek megfelelő a természetes csípővápa (acetabulum) és elegendő combcsontjuk van a combszár megtámasztásához. Ez az eljárás különösen bizonyos állapotokban javallt, beleértve a combfej vagy -nyak akut töréseit, amelyeket nem lehet hatékonyan helyreállítani és kezelni belső rögzítéssel, a csípő töréses ficamát, amelyet nem lehet megfelelően helyreállítani és kezelni belső rögzítéssel, a combfej avaszkuláris nekrózisát, a combnyaktörések nem összeforrását, bizonyos magas subcapitalis és combnyaktöréseket idős betegeknél, degeneratív ízületi gyulladást, amely csak a combfejet érinti, és nem igényli az acetabulum cseréjét, valamint olyan patológiákat, amelyek csak a combfejet/nyakat és/vagy a proximális combcsontot érintik, és amelyeket félcsípő protézissel lehet megfelelően kezelni. A teljes csípőprotézis és a félcsípő protézis közötti döntés számos tényezőtől függ, például a csípő állapotának súlyosságától és jellegétől, a beteg életkorától és általános egészségi állapotától, valamint a sebész szakértelmétől és preferenciájától. Mindkét eljárás hatékonynak bizonyult a mobilitás helyreállításában, a fájdalom csökkentésében és a különböző csípőízületi rendellenességekben szenvedő betegek életminőségének javításában. A betegek számára elengedhetetlen, hogy konzultáljanak ortopéd sebészükkel, hogy egyéni körülményeik alapján meghatározzák a legmegfelelőbb műtéti lehetőséget.